Hihetetlen dolgok kerülnek elő, ha az ember valóban hozzá kezd a lakás kitakarításának és a szükségtelen dolgok kiválogatásának. Engem most ért utol a „nem férek el” állapot, így én a múlt vasárnapot szántam rá, hogy gardrób szekrényem aljából kipakoljak. Aki ismer tudja, hogy erre nagyon nehezen szánom rá magam, hiszen gyermekkoromtól azt vallottam, hogy minden apróság jó lehet még valamire. Ennek köszönhetően több bonbonos dobozom és kis dobozkám is van. Ezek rengeteg helyet foglaltak, így szívfájdalommal bár, de megszabadultam tőlük. Vannak dolgok azonban, melyek a mostani rendrakáskor sem kerültek ki. Ilyen a szalagavatómon viselt fekete férficipő is, melybe külön elegáns cipőfűzőt kellett vásárolnom annak érdekében, hogy ugyan olyan legyen mindannyiunké a tánc alatt. Akkor egyszer volt rajtam élesben a cipő és akkor egyszer (meg néhány próbán) kötöttem be a cipőfűzőt is. Édesanyám a szalag feltűzése után el is szerette volna ajándékozni, de emlékeimre hivatkozva megmentettem a számomra fontos cipőt.
You must be logged in to post a comment.