A hétvégén egy bálba voltunk hivatalosak, melyet nagyon szívesen elfogadtunk, mert nagyon régen voltunk már bárhol is kettesben a férjemmel, a gyerekek nélkül. Egész héten vártam a pénzek estét, hiszen tudtam, akkor visszük el a gyerekeket a nagyszüleikhez, akkor lesz először olyan időm, amikor valóban egyedül lehetek és alaposan megnézhetem, felpróbálhatom azokat a ruhákat, melyek szóba jöhetnek. A péntek meg is érkezett, a gyerekeket is elvittem a nagyszülőkhöz és a ruhák is előkerültek a szekrényből, ám a próbálgatásuk nem okozott olyan nagy örömöt, mint amekkorát gondoltam. Kiderült ugyanis, hogy csupán egy bálba is megfelelő ruhám van, a többi (ha jól számoltam könnyes szememen át) nyolcnak esélye sem volt rám jönni. Szerencsére a baj nem olyan nagy még, rendszeres testmozgással elérhetem, hogy az ősszel esedékes első óvodai bálunkra már bármelyikbe mehessek. Ehhez beszerzek egy női kerékpárt, mellyel megfelelő mozgáshoz juthatok, így átalakul majd teljesen testalkatom és visszanyerhetem lánykori alakomat.
You must be logged in to post a comment.