Ma már tudom, hogy elképzelésemmel ellentétben nincs olyan, hogy ideális körülmény, ha költözésről van szó. Én egészen harminc éves koromig szüleimnél éltem, várva arra, hogy megtaláljam azt az időpontot, amikor valóban megfelel minden. Közben elvégeztem az iskolákat, megismerkedtem férjemmel, összeházasodtunk és össze is költöztünk a családi ház külön bejáratú felső szintjére. Kislányunk ezután születet. Az együttélés szüleimmel nem volt mindig egyszerű, de tudtuk, annak érdekében, hogy egyszer saját lakásunk legyen ez szükséges, hiszen így tudunk spórolni. Néhány hónappal ezelőtt azonban az élet úgy hozta, hogy két hét múlva költöznünk kell. Nem saját lakásba megyünk, hanem szolgálatiba, de külön leszünk végre és csupán a rezsit kell fizetnünk. A költözéshez már be is szereztem a költöztető dobozokat, melyekbe egyenlőre semmi nincs, hiszen ahányszor elkezdtem pakolni kislányom annyiszor mászott bele nevetve. A helyzet éppen ezért nem egyszerű és nem is ideális, de meg kell oldanunk a könnyebb élet reményében.
You must be logged in to post a comment.